2. fejezet: Peter Graham tanárúr
- Á ez az a szoba!- mondta Lola-Stipp stopp enyém az ablak felőli ágy!
- Oks, a tiéd, így legalább az enyémhez lesz közelebb a szekrény.- Liza és Lola kipakoltak a táskájukból, és ekkor Lola észrevett valamit:
- Liza, ki az ott a képen?
- Mi? őőőőm, senki.
- Ne hülyéskedj, az anyukád?
- Az. ....Volt.
- Tessék? Figyelj , és nem akartam, tényleg, bocsi.
- Semmi baj. Régen történt. Már... el is felejtettem.
- Mi történt vele?
- Az óvodából jöttünk haza azt hiszem, és nekünk jött egy részeg autós. Anya azonnal meghalt, engem kórházba vittek. Látod ezt a vágást a hasamon?- és feltűrte a pólóját- Egy szilánk ment bele, soha nem fog eltünni, mindig velem lesz, ahogy anya is.
- Sajnálom
- Én is, na de mindegy. Nézzük meg a termeket.
- Rendben.
Ezzel elindultak az iskolában és sorra megnéztek mindent termet. Egyszer Liza oldalba bökte Lolát, és ezt mondta:
- Nnnnééézzzddd! Az a srác, ott! Reggel láttam , nekem jött. Annyira helyes, nem?
- Felejtsd el, hót gazdag. Mellesleg, már van barátnője. De ne izgulj, van még hal a vízben. Nézd például azt ott, nem aranyos?
- Lola!! Ne már, akkora fülei vannak!
- A te Benednek meg akkora szemei , hogy majd kiesnek!
- Szóval Ben, ez a neve.- gondolta Liza, és ábrándjai között elveszve, nekiment egy ajtónak.
- Hihi, egy Liza tálalva!
- Ne nevess, csak elbambultam.- és próbálta összeszedni magát.
- Hűű, fél nyolc, gyere kapjuk fel a könyveket és sipirc, elkésünk!- ezzel kezdetét vette az első óra:
- Üdv én nevem Peter Graham. Velem fogjátok megtanulni az újságírás fő alapjait. Elmélyedünk a költők , írók világában, álmodozunk a világ híres balladaírói között. Magyarul irodalomtanár vagyok, de hát, ez az újságírók kedvenc tantárgya, általában. Szóval, kezdjük is el. Mindenki mondjon egy híres írót, lehet külföldi is.
- Márai Sándor!
- Thomas Mann
- Shakespeare, William Shakespeare- mondta Liza
- Tökkkéletes, hogy hívnak kis hölgy?
- Liza Curry
- Liza. Mi a kedvenc műved tőle?
- Nincs kedvenc művem, minden története csodálatos. Vétek lenne kiemelni egyet is.
- Egyet értek.- és elmosolyodott- ha már így szóba jött, én azért mégis kiemelnék egyet. Gondolom mindenki ismeri a Rómeó és Júliát. Azt a házifeladatot adom nektek, hogy írjátok meg röviden e mű modern változatát, ahogyan ti képzelitek. Új címet is adhattok neki, például Rómeó és Júlia a világháló fogságában. Az óra végén pedig egy idézet Shakespearetől: "Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk." Ezért kell tanulni. A viszont látásra!
- Húú, itt minden tanár bolond!- mondta Lola
- Szerintem rendes, bírom.
- Csak nehogy beleszeress! Hahaha
- Te zavarodott vagy, legalább 15 évvel idősebb nálam. Különben is, mi lesz Bennel? - és valóban, vajon mi lesz vele?