5. fejezet: A múlt megismétli önmagát
Liza az ágyán ül és olvas, de...
csrrr, csrrr, csrrr
- Haló, tessék. Itt Liza Curry.
- Szia kicsim! Hogy vagy?
- Jajj apa, tényleg te vagy? Köszi, jól. És te? Mi újság húgicával?
- Liza,- 3mp szünet- Polly tegnap autóbalesetet szenvedett. Leállt a szíve, próbálták újraéleszteni, de már nem sikerült.
- Mi csoda?- kérdezte Liza sírva
- Kérlek gyere haza, hogy el tudjuk intézni a temetését.- De ezt már ő is sírva kérte, és tudta, nem lehetséges, hisz az iskolából való hiányzás rengeteget ront Liza átlagján, de nem tehetett mást. Mióta a felesége, Pat meghalt, nem önmaga. Ráadásul az, hogy a lánya is pont így halt meg, még jobban megrázta.
- Apa, megkérdezem. De sajnos nem tudom garantálni, hogy mehetek.
- Rendben. És KÖNYÖRGÖK, vigyázz magadra!!
- Oké apa, te is. Szeretlek, szia.
- Én is kicsim, szervusz.
Ekkor betoppant a szobába Lola.
- Na mi van kis csajszi? Olyan letört vagy, mint a bili füle.
- Meghalt a Polly a húgom.- mondta teljesen magába roskadva
- Liza.... hhhhh- nem tudott mit mondani. Csak odaült mellé és átölelte. Ruhája csupa könny lett. Liza sírt, mint a záporeső. Annyi minden járt a fejében. Annyi sok élmény és öröm. Annyi sok fájdalom, amiből végül békülés lett. Liza imádta a húgát és most azt érezte, lassan mindenkit elveszít.
Egy órával késöbb, Liza úgy, ahogy megnyugodott.
- Én, én most elmegyek az igazgatóhoz. Kérnem kell pár szabad napot, hogy, hogy elintézzük a temetést. - Ezzel elindult az igazgatói iroda felé. Léptei oly halkak voltak, hogy csak az hallotta, aki tudta, hogy járnak ott. Aztán odaért. Kinyitotta az ajtót, és sírva könyörgött:
- Kérem, én soha, soha, de most nagyon szépen kérem, engedjen haza pár napra. Tudom , hogy nem lehet,de KÉREM, kérem, k é r e m. És már megint úgy sírt, hogy könnyeiből patakok folyhattak volna. Az igazgató meg csak ült, szótlanul. Nem értette mi történik.
- Liza? Mi történt? Miért vagy ilyen zaklatott?
- Segítenem kell az apámnak. Meghalt a húgom. De ezt ne részletezzük, csak engedjen el könyörgöm!
_ Én nem tehetem, bár ha jobban meggondolom, csak le kell betegednek, persze nem szó szerint. Liza, te okos vagy , tudom, hogy milyen érzés elveszteni valakit akit szerettél és ez tényleg fontos. De erről amit most teszek hallgatnod el, érted?
- Értem- mondta szipogva Liza
- Itt egy orvosi igazolás. Kitöltöm neked egy hétre. Tessék, tedd el jól.
- Köszönöm, köszönöm!!!
Ezzel Liza Elkezdett pakolni, és megvette a vonatjegyet is. Lola megkérdezte:
- Figyelj, tudom, hogy ez nem vigasztal, de nyugodj meg kérlek. Az idő minden sebet begyógyít, és ez nem csak egy nagy humbuk.
- Tudom Lola, de ez most cseppet sem izgat. Emlékszel anyára? Ő is így ment el. Polly még csak 16 volt. Érted? Fel tudod te ezt fogni? Még csak 16. - és megint sírásba tört ki, de most már könnyebben megnyugodott.
- Ne haragudj, de annyira ideges vagyok. És félek is.
- Mitől?
- Hogy egyszer apa is. Ezért is kell visszamennem.
- Vigyázz magadra. Nekem is szükségem van rád. És itt nem csak a nagy pizsipartikra gondolok :)
- :D, szia Lola
- Szia csajszi.
Ezzel elindult, és bár kicsit félve, hogy majd megint sírásban tör ki, elővette Polly képét. Azzal utazott, és azzal aludt el. Az út majd 2 napos volt, ezért az éjszakát is a vonaton töltötte. Nyolt órakor már aludt, a fényképpel a párnáján.

4. fejezet: A lehetőség
8:5 perc:
- Háááh, ideje lenne felkelni. Vajon mennyi az idő? -órára pillant- ÚR ISTEN!! Liza, kelj már fel! Már megy az óra.
- Hmm, mi van? A fene, igyekezzünk.
- Hol a nadrágom?
- Mit tudom én, tegnap leraktad a székre, nem?
- Ja, de =), köszi.
...
Kész, indulás. Kivel lesz óránk, vagyis van?- kérdezte Liza rohanva
- Peter tanárúrral.
- Az jó, akkor még könnyen megúszhatjuk
- Remélem

- Elnézést a késésért tanárúr! Többet nem fordul elő.
- Liza. Ezt nem szeretem. Ne kanászodj el! Lola, te pedig tudom , hogy egy kicsit vad természetű vagy, szóval neked csak annyit mondok, hogy vigyázz ezekkel. Tudod, hogy elnézőbb vagyok egy kicsit mint a többi tanár, de a türelmem véges. És most akkor , hogy megérkezett a két díszmadár is, kezdjük újra. A ....................
-csöngő- hát akkor ennyi, holnap ugyan ekkor, ugyan itt. Mehettek. Liza, te maradsz. Lola, neked nem mondtam.
- Igenis.
- Szóval Liza, tehetséges diáknak tartalak. Gondolom hallottál már arról az író pályázatról ami kint lóg szinte minden terem ajtaján.
- Igen, láttam.
- Pompás, és mit szólnál hozzá ha beneveznélek? A zsűri tagja Elisabeth McCain, világhírű írónő. A pályafutását újságíróként kezdte, jó alapokat jelentene neked.
- Nem is tudom, nem olyan régen kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Nem nevettetném ki magam?
- Dehogy, de ha nem vagy biztos magadban, hozz be a jövő héten az egyik óránkra egy kisebb műved. Ha gondolod felolvashatod az osztály előtt.Ú
- Rendben, el is kezdem írni ma.
- Csak ne kapkodj, van időd. Még két hónap a versenyig.
- Köszönöm, viszlát
- Szerbusz Liza

- Na végre, mit akart?
- Á, nem olyan érdekes Lola. Egy pályázatról beszéltünk.
- És akkor most magolnod kell?
- Nem , egy szöveget kell írnom. Jövő héten fel kell olvasnom az osztály előtt. A részletekről még nem beszéltünk, de majd meglátom, hogy elindulok-e
- Ne hülyéskedj! Nagyon jól írsz.
- Nem is tudom. Mondom, majd meglátjuk.
- Hé nézzétek csajok. Ott van a kis kedvenc, Liza.
- Heló Mandy. Segíthetek?
- Ó, még csak az kéne. De figyelj, ne igazán legyeskedj Ben körül. Mivel még új vagy nem bánok veled keményen, de jobb ha tudod, velem nem jó kesztyűt húzni!
- Hát ez meg mi volt? Féltékeny rád?
- Mit tudom én, nem is érdekel.
- Azért csak vigyázz, Mandy pasi ügyben nem ismer határokat.
- Nem félek tőle, csak egy kis cicababa.
- Jó, nem mondtam , hogy nem tudsz vigyázni magadra, de Mandy tényleg nem normális.
- Majd meglátja milyen vagyok én felbőszülve :)
- Okéoké, azért..., mindegy. Segítened kéne a háziban. Gyere a könyvtárba....

3. fejezet: A házibuli
Vége az óráknak. A lányok a szobájuk felé tartanak, ám ekkor:
- Hééééé, fiatalok! Este buli lesz nálunk. A suli legmenőbb arcai is ott lesznek! Akinek van kedve, és persze nem fél egy jó nagy házibulitól, az jöjjön 22-re hozzánk!
- Ez az Adam mindig ilyen nagyképű?- kérdezte Liza
- Nem nagyképű, csak kicsit szórakozott. De mit gondolsz, elmegyünk a bulira?
- Hát, nem is tudom, én nem vagyok ezeknek a házibuliknak a híve. Sok piás lökdösődik össze-vissza.
- Ne hülyéskedj! Ben is biztos ott lesz.- erre Liza felkapta a fejét. Ha Ben ott lesz, akkor neki is ott kell lennie.
- Igazad van, nehogy már megijedjek egy kis bulizástól.
- Ez a beszéd! Akkor készülődjünk, van egy oltári jó nadrágom, megmutatom.
este 21:45
- Na, akkor meg is érkeztünk volna. Ugye milyen jó a zene?
- Aha- mondta Liza egy kicsit félénken
- Hoppá , kiszúrtam valakit.... Vajon ki az? Ó Ben :)
- Tényleg. Most mit csináljak? Menjek oda? Nem azt nem lehet.
- Dehogynem, ne hebegj-habogj, csak lazán! -és egyenesen nekilökte Lizát
- Ó, bocsi, őőm.., sokan vagyunk itt.
- Jaja! És külömben is, most kvittek vagyunk. =)
- Hogy érted?
- Tudod, amikor neked mentem a folyosón.
-Anyám, még emlékszik rá. Ezt nem hiszem el. -gondolta Liza, és fülig ért a szája
- Hogy hívnak? - kérdezte Ben
- Liza vagyok, te pedig Ben , ugye?
- Honnan tudod, Liza?:)
- A suliban mindenki rólad beszél. Meg persze a barátnődről, Mandy-ről. Azt hiszem így hívják.
- Így hívják, de már nem a barátnőm. Valahogy nem illettünk össze.

- Gyere már Ben, Tomy rosszul lett. Rohadt vicces látvány! Gyere
- Ne haragudj Liza! Holnap beszélünk.- és elráncigálta egy srác. Liza meg csak állt , és az járt a fejében, hogy Ben szingli lett és, hogy majd holnap beszélnek. Elkezdte keresni Lolát.
- LOLAAA- kiabálta- annyira cukiiiiii!!
- Na , mi volt?
- Gyere, menjünk vissza a szállásra, most már nem is kell itt lennünk. Mindent elmondok.
- Oksi, de ezt még megiszom ;)

24 óra. Szállás:
- Mesélj kislány, mi volt?
- Szakított Mandy-vel, és holnap beszélni akar velem.
- Ezt így mondta?
- Nem igazánd, pontosan azt mondta, hogy majd holnap beszélünk, de ezt jelentette. Az ilyen dolgokat én megérzem.
- Büszke vagyok rád! De most aludjuk! Kicsit becsíptem, holnap meg röpdoga. Mrs. Hook egy nap után dogát írat, pfff
- Oks, én biztos gyönyörűt álmodom.
- Hajrá. Jóccakát
- Jó éjt Lola
- pffffffffffff, pfffffffffff, pffffffffffff
- Be is aludt, ideje nekem is elaludni.- gondolta Liz, bár még sokáig nem jött álom a szemére. Egyedül ben járt a fejében, és hogy egyre jobban kezd szerelmes lenni belé.

2. fejezet: Peter Graham tanárúr
- Á ez az a szoba!- mondta Lola-Stipp stopp enyém az ablak felőli ágy!
- Oks, a tiéd, így legalább az enyémhez lesz közelebb a szekrény.- Liza és Lola kipakoltak a táskájukból, és ekkor Lola észrevett valamit:
- Liza, ki az ott a képen?
- Mi? őőőőm, senki.
- Ne hülyéskedj, az anyukád?
- Az. ....Volt.
- Tessék? Figyelj , és nem akartam, tényleg, bocsi.
- Semmi baj. Régen történt. Már... el is felejtettem.
- Mi történt vele?
- Az óvodából jöttünk haza azt hiszem, és nekünk jött egy részeg autós. Anya azonnal meghalt, engem kórházba vittek. Látod ezt a vágást a hasamon?- és feltűrte a pólóját- Egy szilánk ment bele, soha nem fog eltünni, mindig velem lesz, ahogy anya is.
- Sajnálom
- Én is, na de mindegy. Nézzük meg a termeket.
- Rendben.
Ezzel elindultak az iskolában és sorra megnéztek mindent termet. Egyszer Liza oldalba bökte Lolát, és ezt mondta:
- Nnnnééézzzddd! Az a srác, ott! Reggel láttam , nekem jött. Annyira helyes, nem?
- Felejtsd el, hót gazdag. Mellesleg, már van barátnője. De ne izgulj, van még hal a vízben. Nézd például azt ott, nem aranyos?
- Lola!! Ne már, akkora fülei vannak!
- A te Benednek meg akkora szemei , hogy majd kiesnek!
- Szóval Ben, ez a neve.- gondolta Liza, és ábrándjai között elveszve, nekiment egy ajtónak.
- Hihi, egy Liza tálalva!
- Ne nevess, csak elbambultam.- és próbálta összeszedni magát.
- Hűű, fél nyolc, gyere kapjuk fel a könyveket és sipirc, elkésünk!- ezzel kezdetét vette az első óra:
- Üdv én nevem Peter Graham. Velem fogjátok megtanulni az újságírás fő alapjait. Elmélyedünk a költők , írók világában, álmodozunk a világ híres balladaírói között. Magyarul irodalomtanár vagyok, de hát, ez az újságírók kedvenc tantárgya, általában. Szóval, kezdjük is el. Mindenki mondjon egy híres írót, lehet külföldi is.
- Márai Sándor!
- Thomas Mann
- Shakespeare, William Shakespeare- mondta Liza
- Tökkkéletes, hogy hívnak kis hölgy?
- Liza Curry
- Liza. Mi a kedvenc műved tőle?
- Nincs kedvenc művem, minden története csodálatos. Vétek lenne kiemelni egyet is.
- Egyet értek.- és elmosolyodott- ha már így szóba jött, én azért mégis kiemelnék egyet. Gondolom mindenki ismeri a Rómeó és Júliát. Azt a házifeladatot adom nektek, hogy írjátok meg röviden e mű modern változatát, ahogyan ti képzelitek. Új címet is adhattok neki, például Rómeó és Júlia a világháló fogságában. Az óra végén pedig egy idézet Shakespearetől: "Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk." Ezért kell tanulni. A viszont látásra!
- Húú, itt minden tanár bolond!- mondta Lola
- Szerintem rendes, bírom.
- Csak nehogy beleszeress! Hahaha
- Te zavarodott vagy, legalább 15 évvel idősebb nálam. Különben is, mi lesz Bennel? - és valóban, vajon mi lesz vele?

1. fejezet: A kapuban
" Itt vagyok! Ez volt az álmom és most valóra vált. Az EGYETEM! Egy lépéssel közelebb vagyok ahhoz, hogy híres újságíró legyek! "- gondolta Liza, és könny csordult le az arcán. Lassan, óvatosan kezdett el lépkedni az iskola felé. Amikor kinyitotta az ajtót és meglátta a márványpadlót, az üvegajtókat, még jobban érezte, neki itt a helye. Ekkor valaki meglökte:
- Bocs! - és már szaladt is tovább. Egy fiú volt, de Liza szemében a királyfi fehér lovon. Ahogy meglátta, egyből beleszeretett. Ekkor megszólalt a hangosbemondó:
- Figyelem diákok! Mindenki jöjjön az aulába, gyűlést tartunk. - Liza mély lélegzetet vett, és elindult. Az aulában vagy ezer fiatal állt, és türelmetlenül várt, hogy valaki megmondja mi lesz. Ekkor sercegni kezdett a mikrofon. Az igazgató kezdett el beszélni.
Jó napot! Remélem tetszik az iskolánk. Én Tomas Parker igazgató vagyok. Biztosan tudom, hogy jó éveink lesznek, hiszem ide csak a legjobban kerülnek be. Nem is szaporítanám tovább a szót, lássuk a szobabeosztásokat. Amy Alston és Diana Smith, Edward Nelson és Alex hagman, ....
Lisa érdeklődve tekintett körül a nevek hallatán, ki jelentkezik, ki kivel lesz együtt. Ekkor meghalotta:
Lisa Curry és Lola Elsen,... - Lisa hátranézett és meglátta Lolát. Hosszú, egyenes fekete haja volt és kék szemei.
-Hello, Lisa vagyok.
- Én Lola. Úgylátom egy szobában leszünk. Nem tudod hanyasban? Mr. Parker ELFELEJTETTE megmondani .
- Nem, nem tudom. Kicsit szórakozottnak tűnik. - ekkor megszólalt megint az igazgató:
- A szobaszámok pedig: Amy és Diana 1, ....
- Óhhh, ne már most megint elmondja a neveket.- mondta Lola
- Jah, de legalább megtudjuk hanyas a szobánk.
- ... Lisa és Lola 345
- Oks
- Na akkor indulás gyerekek, keressétek meg egymást és szobákat.- mondta Tomas igazgató, és elment.
- Akkor induljunk! Lisa, ugyebár.
-Igen , az vagyok, és mehetünk.- Így indultak el a lányok, és velük együtt egy barátság kezdete.

Sziasztok!
Ez lenne az én blogom *-*. Egy történetet olvashattok itt, ami egy lányról fog szólni Lizáról, és annak életéről. A történetet egészen az egyetemi életének első napjától láthatjátok. Ennyit bevezetésképpen. Pár napon belül el is fogom kezdeni.
Wiki