11. fejezet: A nyomozás
Lola aludt. Liza megintcsak leült az asztalához, hogy megírja a pályázat végleges változatát. Viszonylag rövid időn belül végzett, ha Lola felébred, rögtön beszélniük kell. Nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy Lolát valaki olyan bántotta akit ő is ismer. Amikor Lola felült az ágyon Liza rögtön odarohant- már amennyire egy kollégiumi szobában lehet- és minta csak öntötték volna a szavakat a szájából.
- Hidd el Lola nem akarlak idegesíteni de romlanak a jegyeid, szorongsz, már nem is az igazi Lola vagy csak egy béna utánzat. Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Muszáj tennem valamit. Könyörgöm mondj valamit arról a szemétről, hogy segíthessek! A régi, boldog Lolát akarom!
- Liza állj le! Nem vagy az anyám, hogy a jegyeimmel foglalkozz és egyáltalán nem kell segítened. Csak hagyj egy kicsit békén. Megoldom én.
- De Lola...
- Csönd! húúú, nem haragudj de már baromira felpörögtél. Nem kell segítség. Érted?
- Értem.- válaszolt elkeseredve Liza.
- Csodás, akkor be is fejeztük. Ha nem haragszol megcsinálom a házimat.
- Oké. - Mondta Liza, de már a gondolatai másfele cikáztak. Arra gondolt, nem kell Lola engedélyét kérnie. Azt is kiderítette, hogy Lolával történt valami, ezt a problémát is megoldja. Fogta a mobilját és felhívta újból Timet.
- Szia Tim, én vagyok az Lola.
- Mit akarsz?
Csak tudni akarom, most akkor mi van köztünk?
- Hogyhogy mi van? Terhes vagy, és nem is tőlem. Hogy tehetted ezt?
- De Tim...
- Ne szólj közbe! Egyáltalán magadnál voltál? Pont amikor kezdett minden rendbejönni köztünk. Ne hívj, nem is keress. Hallani sem akarok rólad te ..., inkább nem mondok semmit mert akkor még én lennék a rohadék. Tűnk a franca a gyerekeddel együtt!
- TIM! TIM! Letette. Akkor Timet kizárhatjuk, vagy legalábbis nem hiszem, hogy ő lett volna. Az viszont biztos, hogy így Lola jobban jár ha elfelejti. Nem is tud semmit , hogy mi történt szegénnyel, és máris ilyeneket mond. - Felkapott egy telefonkönyvet és elkezdte tárcsázni Lola anyjának a számát. Szerencsére kicsöngött.
- Haló?
- Jó napot Mrs. Elsen, Liza vagyok.
- Ó Liza, annyira örülök, hogy felhívtál. Te biztos tudod mi van az én Lolámmal. Annyira zárkózott lett.
- Hát akkor ő még annyit se tud mint én- gondolta Liza. - Én is pont róla akartam érdeklődni. Nem mondott valamit, hogy összetűzésbe került volna valakivel, mondjuk egy fiúval?
- Nem, bár ami azt illeti mondott valamit.
- És mit?
- Egyik nap azzal hívott fel, hogy valaki furcsán néz rá a napokban.
- Furcsán?
- Igen, mintha flörtölne vele vagy nem is tudom.
- Nem említett róla semmit? Hogy, hogy néz ki, milyen idős, a suliba jár-e?
- Nem. De kérlek most figyelj rá. Én nem lehetek mellette, és belepusztulnék ha történne vele valami.
- Persze Mrs. Elsen, vigyázok rá.- és hanga a " vigyázok" szónál elcsuklott. Nem tudta megvédeni barátnőjét, de mostmár mindent meg kell tennie érte.
- Te is vigyázz magadra.
- Rendben.
- Szervusz.
- Csókolom. - Ezzel Liza lerakta a kagylót és megpróbálta a megszerzett információkat megérteni. Szóval akkor Lola minden valószínűség szerint ismeri a támadóját, aki talán már a borzasztó eset előtt is zaklatta. Lolából nem tud kihúzni semmit, tovább kell folytatnia a nyomozást.